A kutatócsoport angol nyelvű brosúrája itt elérhető.
Bár már a korábbi években is volt példa arra, hogy a BTK Történettudományi Intézete a Balkán-félsziget kutatására egy önálló szervezeti egységet hozzon létre (Balkan Center), a jelenlegi témacsoport csak 2014-ben alakult meg. A csoport úgy jött létre, hogy az intézetben már korábban is a félsziget történetével foglalkozó tapasztalt történészek mellé frissen doktorált kutatók érkeztek.
A témacsoport elnevezésében a német eredetű Délkelet-Európa kifejezés szerepel. Ennek oka, hogy a csoportban dolgozó kutatók álláspontja szerint az egykori Habsburg Birodalom és azon belül Magyarország zárta le északról a vizsgált térséget. Ez volt az a régió, amely a kontinens belseje felől nézve, utoljára érintkezett közvetlenül a félsziget népeivel és állt kölcsönhatásban azokkal. Emiatt a birodalom, ill. a magyar történelem kutatása nélkül nem lehet teljes a félsziget múltjának megismerése sem. Mivel a Balkán kifejezésbe értelmezésünk szerint nem fér bele a Habsburgok monarchiája, ezért a Délkelet-Európa fogalom fedi le azt a térséget, amellyel a témacsoport munkatársai foglalkoznak.
A témacsoport egyedülállónak tekinthető a BTK TTI szervezeti egységei között, mivel elsődleges kutatási profilja nem a magyar történelem és nem egy történelmi korszak. A témacsoport kutatásainak középpontjában egy történeti–földrajzi régió áll (kronologikus korlátok nélkül), amely számos országnak ad(ott) otthont és ahol több nemzet és nép, ill. számos nagy felekezet él. Ennek megfelelően a kutatói munka alapvető forrásai és szakirodalma nem a magyar, vagy valamely világnyelv, hanem a helyi kis nemzeti nyelveken íródtak.
A témacsoport tagjai a világnyelvek (angol, francia, német és orosz) és klasszikus nyelvek (latin, ógörög) mellett cseh, szlovák, szlovén, horvát, szerb, bolgár, román és albán nyelvismerettel rendelkeznek, amely a közeljövőben várhatóan kibővül még az olasszal és törökkel is (a modern görög és az oszmánli nyelv egyelőre hiátus marad). Mindez azt jelenti, hogy a legtöbb vonatkozó történeti probléma kutatásának nincs nyelvi akadálya. A nyelvismeretből következően a témacsoport munkatársai elsősorban Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró, a két Jugoszlávia, Macedónia, Bulgária, Albánia és Koszovó történelmével foglalkoznak.
Bár van példa arra, hogy egy-egy kérdés kapcsán kisebb közép- és kora újkori kutatómunkára is szükség van, a csoport történészeinek érdeklődése mégis elsősorban a 19–20. századra irányul. E hosszú periódusban összehasonlító módon, és elsősorban levéltári kutatásokra támaszkodva vizsgálja a nemzetek kialakulásának sajátosságait, az államiság kérdéseit, az államépítés különböző fázisait és problémáit, a klasszikus államközi (diplomáciai) kapcsolatokat, az általános gazdaság- és társadalomtörténeti kérdéseket, a migrációt, az I. világháború történetét (délszláv és román térségek) és egyéb kurrens kutatási trendeket. Foglalkozik továbbá elméleti és módszertani problémákkal (nacionalizmusok, humanitárius intervenció, a térségben alkalmazható gazdasági és társadalmi modellek; mikrotörténelem, nemzeti historiográfiák), ill. ezek kritikájával is. Az évfordulók kapcsán törekszik arra, hogy eddig nem vizsgált kérdésekre is felhívja a figyelmet, vagy az eddig is kutatott problémákat új megközelítésben mutassa be (legutóbb az I. világháború volt ilyen). Különösen fontos a félsziget muszlim népei nemzetté válásának kutatása, a két Jugoszlávia történetének megismerése és (Ausztria–)Magyarország balkáni kapcsolatainak a rekonstruálása.
A témacsoport nemcsak állami vagy nemzeti keretekben gondolkodik. Egy-egy történelmi problematikát kisebb léptékekben is vizsgál: egy család, személy vagy társadalmi réteg (akár a nők és gyerekek) történetén keresztül; egy város vagy egy kisebb térség vizsgálatán keresztül (Vajdaság, Skopjei szandzsák); esetleg egyes egyházszervezetek tanulmányozásával.
Mivel az egyetemes történelem kutatásában ma már alapvető elvárás az inter- és multidiszciplináris munka, ezért a rokon társadalomtudományok módszertanának segítségül hívása mellett a csoport munkatársai gyakran dolgoznak együtt más tudományágak képviselőivel. Eddig elsősorban az etnikai térképészet hazai művelőivel sikerült új közös műhelyt teremteni.
A témacsoport kiemelten vizsgálja Magyarország és a magyar történelem délkelet-európai vonatkozásait. Érdeklődési köréből fakadóan az Európában egyedülálló 800 éves horvát–magyar együttélés, a magyar–román (és bizonyos fokig a magyar–szlovák) történeti kapcsolatok, az 1918 előtti magyar imperialista elképzelések, az 1918 utáni magyar–jugoszláv kapcsolatok és tudománytörténeti kérdések kutatása mellett törekszik arra, hogy a vonatkozó magyar nyelvű forráskorpuszt a nemzetközi szakirodalommal megismertesse, illetve forrásfeltárások és forrásfeldolgozások segítségével tovább bővítse. Ennek egyik első nagy feladata lenne Burián István és Thallóczy Lajos naplóinak kritikai kiadása.
A kurrens kutatások az intézeti támogatás mellett alapvetően OTKA, Bolyai Ösztöndíj és egyéb más pályázati támogatások segítségével folynak. Mivel a vizsgálódások központjában a félsziget nemzeteinek és népeinek történelme áll, a csoport törekszik arra, hogy a régió minél több kutatóintézetével és egyetemével, ill. azok munkatársaival munkakapcsolatba kerüljön és kutatási eredményeit az egyes nemzeti történetírásokkal is megismertesse. Ennek megfelelően a témacsoport tagjai számos nemzetközi konferencián vesznek részt és arányait tekintve kiemelten magas számban publikálnak idegen nyelven. A külföldi intézetek közül a Bolgár Tudományos Akadémiával a legszorosabb a kapcsolat.
A témacsoport munkatársai a fenti kutatások mellett több intézeti folyóirat szerkesztőségében is tevékenykednek (Hungarian Historical Review, Történeti Földrajzi Közlemények, Világtörténet), számos nemzetközi kutatócsoportnak és tudományos intézetnek a tagjai (Bolgár–Magyar Akadémiai Történész Vegyesbizottság, Albanien Institut, Szerb–Magyar Akadémiai Vegyesbizottság, Magyar–Román Akadémiai Történész Vegyesbizottság, Hrvatski institut za povijest), intézetvezetők (Sokcsevits Dénes a Balassi Intézet – Zágrábi Magyar Intézet igazgatója) de rendelkeznek egy saját külföldi könyvsorozattal is (Edition Ungarische Geschichte – a berlini Ost-Europa-Zentrum Verlag gondozásában).
Végezetül fontosnak tartjuk, hogy a magyar történelem vonatkozó forrásainak külföldi megismertetése és a magyar történelemkutatások eredményeinek külföldi terjesztése mellett a hazai történésztársadalmat is inspiráljuk arra, hogy a magyar történelmet regionális, összehasonlító szemléletben is vizsgálja és munkája során a szomszédos országok történészeinek a munkáira is támaszkodjon.
