A Világtörténet c. folyóirat most első ízben, tematikus számban foglalkozik a kelet-ázsiai régió egyik legizgalmasabb és a mára leginkább hatással lévő történéseivel, a 19–20. századi modernizáció témájával, annak egyedi jellegzetességeivel. A lapszám célja, hogy bemutassa a régióval foglalkozó egyetemi tanszékek és kutatóintézetek kutatásainak legújabb eredményeit. Vásárolja vagy rendelje meg az új számot a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében és fél áron megvásárolhatja hozzá a 2012. évi évfolyamot (két lapszámot 600 Ft-ért). Amíg a készlet tart! A helyben megvásárolt 2013. évi 2-3. szám ára kedvezményesen 1000 Ft, az e-mailen megrendelt szám ára 1200 Ft + postaköltség. Az egyes számok megvásárolhatóak, illetve megrendelhetőek: MTA BTK Történettudományi Intézetben (Bp. 1014 Úri u. 53. I. em. 57-es iroda; telefon: 224-6700/624 mellék; e-mail: ), valamint partnereinknél. A folyóirat teljes évfolyama előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál.
A tematikus szám tartalma itt olvasható.
Részletek a tanulmányokból:
„Ez az írás arra vállalkozik, hogy a modernizáció előzményeinek és lefolyásának rövid áttekintése után bemutassa, […] milyen értelmezési kísérletek születtek a japán siker magyarázatára, valamint hogy kiemelje, milyen nagy szerepe volt a japán modernizáció eredményességében a történeti-társadalmi előzményeknek. A dolgozat második fele pedig a modernizáció előzményeinek jelentőségét egy újabb szemponttal, a nemzeti kérdés vizsgálatával kívánja még inkább hangsúlyozni.” /Farkas Ildikó: Japán modernizációjának előzményeihez/
„Jelen tanulmány az amerikai japán közösség történetének bemutatását tűzte ki célul, különös tekintettel a 19. század második felétől az 1945-ig terjedő időszakra, azon belül is a II. világháború alatti internálásra koncentrálva. Az írás nem titkolt szándéka, hogy megismertesse az amerikai japánok számára létesített koncentrációs táborok elfeledett történetét. […] Az amerikai közvélemény és a világ előtt is homály fedi a történelem ezen szeletét, vagy csak nagyon kevés információ jutott el a szélesebb olvasóközönséghez.” /Vargha Attila: Az amerikai japán közösség története. A 19. század második felétől 1945-ig/
„A jelen tanulmány először áttekinti a szovjet tömb és Kína kapcsolatainak fő jellemzőit az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek közepéig. A szovjet tömbhöz tartozó kelet-közép-európai szocialista országok (Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, NDK) és Kína kétoldalú kapcsolatait befolyásoló kínai differenciáló politika és a szovjet egyeztetési törekvések bemutatásával kontextusba helyezi a szovjetek által kezdeményezett és irányított modern magyar Kína-kutatás fejlődését, majd felvázolja a szovjet tömbön belül megszervezett Kína-kutatás intézményi kereteit az 1970-es évek elejétől az 1980-as évek közepéig, a szovjet tömb országai és Kína közötti kapcsolatok javulásának időszakáig.” /Vámos Péter: „Következetes, kompromisszumok nélküli harcot folytatunk a maoizmus ellen”. Egyeztetett Kína-kutatás és a magyar sinológia/
„Az 1976–1978 közötti időszakot a bizonytalanság, az útkeresés, a kísérletezés és a hatalmi harcok jellemezték. Ebben az időszakban tért vissza a hatalomba az a vezetői gárda, amely a következő másfél évtized folyamatait meghatározta, és sok területen a későbbi reformok csírái is megjelentek. A jelen írásban ennek az időszaknak a belpolitikai fejleményeit, a „reform és nyitás” politika megszületésének körülményeit járjuk körbe.” /Salát Gergely: Az „Igazság” a „Két bármi” ellen. A kínai reformok kezdetének politikai körülményei/
„A 17. század közepén a koreaiak által mindenhatónak vélt Ming Birodalom összeomlott, és Kína a koreaiak által barbárnak tartott mandzsuk uralma alá került. A koreai Csoszon Királyság kénytelen volt ugyan elismerni a mandzsu Csing Birodalom létrejöttét és a hűbéri alárendeltséget, de vezetői egyre inkább arra törekedtek, hogy elszigeteljék saját országukat a további külső hatásoktól.2 Ez az elzárkózás aztán csaknem kétszázötven éven keresztül meghatározta a Koreai-félsziget és a külföld viszonyait, a korabeli nyugati lexikonokban a Koreai-félszigetet emiatt kezdték „Remetekirályságnak” nevezni.” /Csoma Mózes: A modernizáció kérdése a Koreai-félszigeten/
„A jelen munkálat (egy hosszabb távú kutatás részeként) az államszintű identitások és államközi kapcsolatok összefüggéseinek vizsgálatára irányul, fókuszában elsősorban Japán, a Kínai Népköztársaság és a Koreai Köztársaság eseteivel. Az állami identitásstratégiák és külpolitikák azonban egész kultúrákra, civilizációkra jellemző identitásgyakorlatok történelmi közegébe ágyazódnak, folytonosságot és változást egyszerre mutató kulturális talajuktól elszakítva érdemben nem értelmezhetők. Ebben az összefüggésben nem kerülhető meg néhány utalás a kitűzött kérdések szélesebb kulturális hátterére – a szerző kutatási tapasztalataitól nem függetlenül –, legalább a japán esetben.” /Gergely Attila: Identitás-stratégiák és államközi kapcsolatok Kelet-Ázsiában. A Kína–Japán–Korea kolmplexumról/
„A modern államiság előzményeit a mongol közvélemény, de a történettudomány, sőt egyre inkább a hivatalos megnyilvánulások is a 20. század második évtizedének teokratikus államához, az utolsó független mongol uralkodó időszakához kötik. Napjainkban a változó mongol nemzeti identitás egyik alappillére a buddhizmus, így a mongol főláma uralkodásának korszaka kiemelten fontos viszonyítási ponttá vált. Emellett a 9. megtestesülés 2012. március 1-jén bekövetkezett halála után aktuális kérdés lett a következő újraszületés megtalálása is, ami az új politikai környezetben mindenképpen sajátos felhangot kaphat.” /Szilágyi Zsolt: A modern mongol állam kezdetei. Mongólia önállósodási törekvései a 20. század második évtizedében/
„Annak ellenére, hogy a történészek nagy figyelmet fordítottak a Kongreszszus Párt kormányzati tevékenységére és lemondására, a Quit India mozgalomra, az Indiai Nemzeti Hadseregre és a bengáli éhínségre, az indiai társadalmi átalakulás a II. világháború idején szinte teljes egészében fehér folt maradt a kutatás számára. A neves indiai folyóirat, a Social Scientist egyik 1999-es különszáma felhívta ugyan erre a hiányra a figyelmet, de azóta is csak Indivar Kamtekar cikkei jelentik az előrelépést. A következőkben a korszak legjelentősebb indiai nehézipari központja, Dzsamsedpur üzemi levéltára anyagain keresztül hívom fel a figyelmet néhány fontos folyamatra és változásra.” /Balogh Róbert: Háborús tájkép, jegyrendszer és hatékonyság. A II. világháború hatása egy ipari város társadalmára Indiában/
