A konferencia eloadoi a Habsburg csalad tagjaivalIntézetünk tudományos tanácsadója és a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője, Pálffy Géza 2018. szeptember 10–11-én rész vett a The Habsburg Mediterranean, 1500–1800 című konferencián, amelyet Jeruzsálem egyik különleges helyén, a Via Dolorosán fekvő, még Ferenc József császár és magyar király alapította Osztrák Zarándokházban (Austrian Hospice) rendeztek, több angol egyetem (Cambridge, London, Manchester) oktatóinak közreműködésével. The Habsburg Defence System in Hungary and the Mediterranean in the Age of Sultan Süleyman címmel tartott referátumával kollégánk volt a tanácskozás első előadója. Az ülést megtisztelte jelenlétével Habsburg Károly és György is. A konferencia programja itt tekinthető meg.

Paratlan kilatas tarul az Ovarosra az Osztrak Zarandokhaz tetejerol Pálffy Géza előadása elsősorban az alábbi témára fókuszált: mivel I. Szülejmán szultán (1520–1566) 13 személyesen vezetett hadjárata közül hét Magyarország (1521, 1526, 1529, 1532, 1541, 1542, 1566), 3 Perzsia (1534–1536, 1548–1549, 1553–1555), kettő a Mediterráneum (1522, 1537) és egy a Moldvai Fejedelemség (1538) ellen irányult, emiatt az 1520–1530-as évektől az Oszmán Birodalom egyszerre fenyegette V. Károly császár Habsburg Birodalmát a Mediterráneumban, és mindenekelőtt testvére, I. Ferdinánd közép-európai Habsburg Monarchiáját a Duna medencéjében. S noha a közös veszély és a két testvér miatt a Habsburg Mediterráneum és a Habsburg Közép-Európa eseményei gyakran szoros kapcsolatban álltak, ezekre a nemzetközi kutatás nem fordított kellő figyelmet. Az előadás ezt a hiányosságot szeretette volna különleges aspektusokból pótolni. Egyrészt azt vizsgálta, milyen összefüggésben álltak a két Habsburg-hadszíntér eseményei, azaz mennyire befolyásolták V. Károly mediterráneumi törökellenes és Szülejmán szultán itteni és a Szafavidák ellen vezetett hadjáratai Közép-Európa védelmét, hiszen a Magyar- és Horvátország területén kiépítendő határvédelemtől függött a Duna medencéjének sorsa. Másfelől egy részletesebb esettanulmány segítségével, nevezetesen a Szent Korona 1551. évi Erdélyből Bécsbe történt szállításában is kiemelkedő szerepet vállalt Sforza Pallavicini (1510–1585) pályájának és magyarországi tevékenységének bemutatásával arra kívánta felhívni a nemzetközi tudományosság figyelmét, hogy a két hadszíntér között az 1530–1550-es években itáliai (Sforza Pallavicini, Gianbattista Castaldo) és spanyol főtisztek (Bernardo de Aldana, Alvaro de Sande stb.) esetében a tényleges átjárásra is számos lehetőség mutatkozott.