Vásárolja vagy rendelje meg az új számot a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében és fél áron megvásárolhatja hozzá a 2012. évi évfolyamot (két lapszámot 600 Ft-ért). Amíg a készlet tart! A helyben megvásárolt 2013. évi 4. szám ára kedvezményesen 500 Ft, az e-mailen megrendelt szám ára 600 Ft + postaköltség. Az egyes számok megvásárolhatóak, illetve megrendelhetőek: MTA BTK Történettudományi Intézetben (Bp. 1014 Úri u. 53. I. em. 57-es iroda; telefon: 224-6700/624 mellék; e-mail: ), valamint partnereinknél. A folyóirat teljes évfolyama előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál. A szám tartalma itt olvasható.

Részletek a tanulmányokból:
„Jelen tanulmányunkban megkíséreljük bemutatni a bolgár történetírásban utóbbi tíz évben végbement szemléletbeli és módszertani változásokat, mégpedig oly módon, hogy a történetírás új hullámát képviselő művek közül néhányat kiemelve az újabb keletű nézeteket ütköztetjük a korábbi állásfoglalásokkal egy-egy korábban is vitákra okot adó problémakör kapcsán. […] Vizsgálódásunkat az oszmán uralom alatti Bulgária társadalmi-gazdasági berendezkedésének problémái köré csoportosítottuk két, társadalom- és gazdaságszerkezetét tekintve különböző korszak eltérő aspektusból és különböző módszerekkel történő megközelítésén keresztül.” /Demeter Gábor: A hatalom átmentése és megélhetési stratégiák az átalakuló Balkánon/
„Ausztria két világháború közötti történetében az anschluss kérdése folyamatosan napirenden volt. 1918–1919 szocialista anschluss-eufóriájának a békeszerződés, az osztrák szövetségi tartományok ezt követő anschlussmozgalmának a genfi jegyzőkönyvek aláírása vetett véget. 1925-től számos területen folyt egy fokozatos gyakorlati összehangolódási folyamat, az úgynevezett „lopakodó anschluss”. A német–osztrák vámuniós terv (1931) és az osztrák nácik elvetélt puccskísérlete (1934. július 25.) után az 1936. július 11-i német–osztrák egyezménnyel és Kurt Schuschnigg kancellár berchtesgadeni pokoljárásával (1938. február 12.) jellemezhető evolúciós megoldás az államot belülről felőrölve eredményezte Ausztria »hazatérését a birodalomba«.” /Fiziker Róbert: Az osztrák Trianon. A saint-germaini békeszerződés/
„A spanyolországi polgárháború több volt, mint egyszerű polgárháború, világháború nyitánya is lett. Borzalmait még fokozta az, hogy a nácik és a szovjetek legmodernebb fegyverzetüket próbálták ki. A román vasgárdisták viszont ideológiájukat. Azt, hogy készek a halálra, és egyben mozgalmuk eredetiségét akarták bizonyítani: – vélt – keresztény jellegét.” /Miskolczy Ambrus: Éljen a halál? A vasgárdisták spanyolországi útja és a nagy temetések/
„A balti államok vezetői úgy vélték, a tekintélyelvű berendezkedés ki tudja küszöbölni a parlamenti demokrácia hátrányait, amelyek a pártstruktúrából eredtek (lásd gyenge formációk, szétaprózódott parlamentek, s ennek következtében labilis kormányzat), s ezzel együtt hatékony választ tud adni a bel- és külpolitikai kihívásokra (gazdasági világválság; a fasizmus, nácizmus terjedése Európában). Jellemző, hogy a térségben felbukkanó szélsőjobboldali mozgalmakat (vasfarkasok, vapsok, villámkeresztesek) a kormányzat letörte, azaz a konzervatív jobboldal nem kívánt osztozkodni a megszerzett hatalmon.” /Lagzi Gábor: Tekintélyuralmi rendszerek a Baltikumban a két világháború között. Hasonlóságok és különbségek/
„A hajók utasait a britek Palesztinán kívüli területekre kívánták küldeni. A deportálás helyéül többek között Ciprust, Brit Hondurast (Belize) és a Karib-tengeri Trinidadot vették számba. Végül a Madagaszkártól keletre fekvő brit gyarmat, Mauritius mellett döntöttek. London remélte, hogy ez a drasztikus döntés megfékezi az illegális bevándorlást, és újabb menekültek már nem fogják megkockáztatni, hogy a trópusokon fekvő távoli szigetre szállítsák őket.” /Artur Patek: A mauritiusi zsidó száműzöttek (1940–1945)/
„A rendszerrel való nyílt szembehelyezkedést a németek és szövetségeseik megérkezése előtt csak nagyon kevesen merték vállalni. Értelmetlennek, reménytelennek és feleslegesen kockázatosnak tűnt. A németek megérkezésével azonban megváltozott a helyzet. Az új feltételek mellett immár „sokan” választották a megszállókkal való együttműködést. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a rendszerrel szembeni elégedetlenség, avagy a kifejezett rendszerellenesség feltétlenül elvezetett volna a megszállókkal való együttműködéshez.” /Sz. Bíró Zoltán: Akik meggyőződésből kollaboráltak. Gondolatok egy orosz dokumentumkötet kapcsán/
„ […] a prágai tavasz, illetve a Varsói Szerződés tagállamai által végrehajtott katonai intervenció alapjában meghatározta Kádár és Husák kapcsolatát. Kádár aktívan részt vett a „csehszlovák válság” kezelésében mind az intervenció előtt, mind utána. Igyekezett elvi politikát folytatni, és elsősorban a magyar reformok továbbvitelének nemzetközi feltételeit megőrizni. Mindezt nem csupán azért tette, mert „bele akart szólni” a csehszlovák ügyekbe, hanem azért is, mert mind Dubček, mind Husák igényt is tartott Kádár tanácsaira, kíváncsiak voltak a szerintük is sikeres magyar konszolidációra.” /Mitrovits Miklós: Husák és Kádár. A csehszlovák–magyar viszony kibékülés és konfliktus között (1968–1989)/
„A »posztmodern« korban egyre több kihívás éri az Egyesült Államok magkultúráját alkotó brit kultúrát. Az amerikai konzervatív gondolkodás egyik legtekintélyesebb képviselője, a II. világháború utáni konzervatív reneszánsz egyik elindítója, »A konzervatív tudat« szerzője, Russell Kirk (1918–1994), akihez Barry Goldwater, Richard Nixon és Ronald Reagan egyaránt tanácsért fordult, a konzervatívok alapvető fontosságú feladatának tekintette a brit szellemi örökség megőrzését. Miért? E tanulmány arra tesz kísérletet, hogy áttekintse a gazdag életművet alkotó Kirknek a brit kultúra amerikai szerepéről kifejtett érveit, az erről kialakított koncepcióját.” /Egedy Gergely: A brit örökség védelmében. Kirk Amerika brit kultúrájáról/