A Történelmi Szemle 2013. évi 2. száma 2013. július 1-jétől kapható a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetben! Vásárolja vagy rendelje meg az MTA BTK TTI-ben, és ajándékba választhat egyet a régebbi számokból! Amíg a készlet tart! A helyben megvásárolt 2013. évi 2. szám ára kedvezményesen 850 Ft, az e-mailen megrendelt szám ára 1000 Ft + postaköltség. Az egyes számok megvásárolhatóak, illetve megrendelhetőek: MTA BTK Történettudományi Intézet (1014 Budapest, Úri u. 53., I. em. 57-es iroda; telefon: 224-6700/624., 626. mellék; ). A folyóirat teljes évfolyama előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál.
A Történelmi Szemle új számában a Tanulmányok rovatban Barabás Gábor: „A pápai kiküldött bíráskodás Magyarországon a kezdetektől”, Kövér György: „A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle (1894–1906) gazdaságtörténete. Intézményi megközelítés és historiográfia” és Tóth Imre: „Kánya Kálmán útja a külügyminiszteri székig” című írások olvashatók. A folyóirat Műhely rovatában Neumann Tibor: „A vajdai adományozás kezdetei”, Kasza Péter: „»… hogy az lengyel király általa lenne köztek valami békissíg«. Az 1530. évi poznańi tárgyalások anatómiája”, valamint Fejérdy András: „Szentszéki stratégiák a magyarországi püspöki székek betöltésére 1945–1964 között” c. tanulmányokat találja az olvasó. Egy új rovat kapott helyet ebben a számban Vita címmel, melyben Szabó Péter kritikai írását olvashatjuk a Krausz Tamás és Varga Éva Mária által szerkesztett „A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941–1947” c. forráskiadványról „A magyar királyi honvédség és a tudatos népirtás vádja” címmel. Szabó Péter recenziójára reagál Krausz Tamás és Varga Éva Mária „Egy könyvrecenzió – tizenkét csúsztatás” című írásukban. A Mérleg rovatban Mihalik Béla Vilmos ismerteti Tóth Gergely és munkatársai „Bél Mátyás Notitia Hungariae novae...” c. kritikai kiadását.
Részletek a tanulmányokból:
„Az egész kérdéskörrel kapcsolatban azonban fontos ismételten rámutatni arra, hogy bár a pápaság és a kereszténység különböző régióinak viszonyrendszerében a delegálás egyike volt az eszközöknek, amelyeken keresztül a pápák ezeket a kapcsolatokat alakíthatták, és ténylegesen alakították is, azonban ebben az esetben a pereskedő felek, illetve tágabban az egyes egyházak szerepe talán még fontosabb volt. A kiinduló impulzus, a kezdeményezés ugyanis tőlük érkezett, illetve, mint többször utaltunk rá, a bírók kiválasztására is ők voltak döntő hatással.” /Barabás Gábor: A pápai kiküldött bíráskodás Magyarországon a kezdetektől/
„A lap története, különösen Izsépy Edit Századokban megjelent alapos tanulmánya óta, a magyar historiográfia viszonylag feldolgozott területei közé tartozik. […] Hogy mégis érdemes elővenni a Szemle történetét, arra részben a forrásanyaggal kapcsolatos, részben elméleti indokok szolgálhatnak magyarázatul. Egyrészt az Akadémiai Könyvtár kézirattárában szépen rendezett állapotban megtalálható a folyóirat másik szerkesztőjének, Kováts Ferencnek a hagyatéka, amely sok szempontból új megvilágításba helyezi a lap sorsának alakulását. Továbbá az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára több naplókötetet is őriz a lap alapításában kulcsszerepet játszó Paikert Alajostól, amelyek több helyütt is tartalmaznak utalásokat a folyóirat első időszakára.” /Kövér György: A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle (1894–1906) gazdaságtörténete/
„Kánya igazi self-made man volt a magyar külpolitikában. A diplomáciai testületekben lezajló általános demokratizálódási folyamat hullámán emelkedett a magasba. Nem voltak arisztokrata ősei, sőt még kisnemesi elődökkel sem büszkélkedhetett, megjelenésében, magatartásában azonban kétségtelenül rejlett némi arisztokratizmus. Magabiztos fellépése mögött csak csekély örökölt vagyon állt, amelyre pedig a költséges diplomáciai pályán nagy szükség lett volna. Kánya ennek hiányát szorgalommal és rátermettséggel pótolta. Kiemelkedésében mégis az I. világháború utáni változások, az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnése játszotta a fő szerepet.” /Tóth Imre: Kánya Kálmán útja a külügyminiszteri székig/
„Az 1520-as évekre tehát kialakult az a jog, amelyet Bátori András 1552. évi instrukciója rögzített. Emellett szól az is, hogy 1523-ban már nemcsak magszakadás, hanem – miként 1552-ben ezt megfogalmazták – „más törvényes jogcímen”, azaz hűtlenség esetén is adományozhatott birtokot a vajda. Szapolyai János adományozási joga nem az erdélyi jogfejlődés eredménye, annak nincs kapcsolódási pontja a vajdák „bírói adományaival”. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy megjelenése a korban egyre gyakrabban megfigyelhető helytartói és főkapitányi adományozással állítható párhuzamba, amelyek közös vonása, hogy mindig a király távollétében, de annak felhatalmazásával gyakorolták.” /Neumann Tibor: A vajdai adományozás kezdetei/
„A tanulmányhoz szükséges kutatások során két forráscsoportot tudtam nagymértékben hasznosítani. Egyrészt az Acta Tomiciana XII. kötetében kiadott, az 1530-as évekből származó, főképp lengyel diplomáciai iratanyagot, illetve a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv különböző állagainak (Hungarica, Polonica) vonatkozó állományát. Az alábbiakban ezekre támaszkodva igyekszem rekonstruálni előbb a tárgyalásokhoz vezető utat, majd a Poznańban zajló tárgyalásokat, végül számba venni a sokáig egyszerűen kudarcnak ítélt egyezkedések következményeit és eredményeit.” /Kasza Péter: „… hogy az lengyel király általa lenne köztek valami békissíg”. Az 1530. évi poznańi tárgyalások anatómiája/
„azt vizsgáljuk, milyen eszközökkel kísérletezett Róma ebben a helyzetben, hogy biztosítsa Magyarországon az egyházmegyék kormányzásához és a szentségek kiszolgáltatásához elengedhetetlen hierarchia folytonosságát, és végül hogyan jutott el az egyház számára hátrányos kompromisszumot jelentő megoldás elfogadásához, azaz az 1964. évi részleges megállapodás aláírásához.” /Fejérdy András: Szentszéki stratégiák a magyarországi püspöki székek betöltésére 1945–1964 között/
