A Történelmi Szemle 2015. évi 1. száma 2015. április 23-ától kapható a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetben. A helyben megvásárolt, illetve az Intézettől közvetlenül megrendelt lapszám ára kedvezményesen 850 Ft. Postai csomagküldés esetén a postaköltség a vásárlót terheli. Az egyes számok megvásárolhatóak, illetve megrendelhetőek: MTA BTK Történettudományi Intézet (Bp. 1014 Úri u. 53., I. em. 57-es iroda; telefon: 224–6700/624-es mellék; e-mail: ; ), illetve partnereinknél. A folyóirat teljes évfolyama előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál.
Az új szám tartalomjegyzéke itt tekinthető meg.

A Történelmi Szemle legújabb kiadványában R. Várkonyi Ágnesre (1928–2014) és Katus Lászlóra (1927–2015) emlékezik Péter Katalin, illetve Szász Zoltán.

Részletek a tanulmányokból:

„Közhely, hogy egy-egy terület népességének kutatása időben visszafelé haladva egyre nehezebb, és egyre kevesebb biztos pontra támaszkodhat a kutató. Ha tehát ennek ellenére a több száz évvel ezelőtti – a rendszeres népszámlálások korát megelőző – népességszámról szeretne valamit mondani, ez legalábbis kételkedésre ad okot. A kísértés azonban kétségkívül nagy, és a történészek – köztük igen tekintélyesek is – már legalább száz éve kísérleteznek különféle módszerekkel, hogy közelebb jussanak a középkori és kora újkori lélekszám meghatározásához…” /F. Romhányi Beatrix: Kolostorhálózat – településhálózat – népesség/

„Jelen tanulmányban magam egy új, de természetesen nem kizárólagos értelmezését szeretném adni a 17. századi Magyar Királyság történetének. Ez szellemiségben sokkal közelebb áll az utóbb említett három nemzetközi megközelítéshez, mint a gyakran előítéletekre és mítoszokra építő magyarországi elméletekhez. A bemutatott magyar koncepciók ugyanis véleményem szerint nemcsak általános szemléletükben problematikusak, hanem abban is, hogy a magyar történelmet csaknem kizárólag a 16. század közepén létrejött Erdélyi Fejedelemség szemszögéből vizsgálják." /Pálffy Géza: A szakítások és a kiegyezések évszázada: a Magyar Királyság 17. századi története új megvilágításban/

„1848 tavaszán a felelős kormányzatról és a képviseleti rendszerről rendelkező törvény »szabatos« megszövegezése Szalay sokéves előkészítő munkálatainak sikerét is jelentette. Lelkesen üdvözölte az európai nemzetek közötti szolidaritás megnyilvánulását, az átalakulás békés jellegét. Szükségesnek tartotta, hogy »a választott eszközök tiszták legyenek és szentek, mint maga a czél, mellyet elérni szándékunk«, mert meggyőződése volt, hogy »e nélkül visszavesszük azt, a mi jó, azt, ami üdvös, még mielőtt megadtuk volna«. Örök érvényű tételként fogalmazta meg, miszerint »a szabadság […] elpárolog, ha nincs hatalom, melly formák közé fűzze«." /Erdődy Gábor: Szalay László, a politikus/

A szakirodalom művelői mostanáig Szekfű és Rugonfalvi vitájára összpontosították a figyelmüket. Ám érdemes elkerülnünk, hogy a Bethlen Gábor-könyv körüli vitákat ily módon leszűkítsük. Ha ugyanis ezt tesszük, Szekfű Gyula saját képét, a képzett szaktudós és a nemzeti érzést kihasználó demagóg szembeállítást hisszük meghatározónak könyve fogadtatásában, ami elfedi a nagy, széles körű és sokszínű visszhangot, amely messze túlmutatott Szekfű Gyula és R. Kiss István írásain.” /Dénes Iván Zoltán: Szekfű Gyula Bethlen Gábor-képe/

„Az olvasmányok, illetve az írásnak a többnyire illegális formában történő gyakorlása (hiszen az írószerek birtoklása tiltva volt, legálisan csak Budán lehetett tollat s tintát tartani az ítéletek kihirdetése után) komoly szerepet játszottak a fogság elviselésében, s erősen összefüggtek a magánzárkákban őrzött foglyok titkos börtönkommunikációjával. Egyrészt a könyvek már emlegetett cirkulálása is ezt bizonyítja, másrészt azonban ez mint az exkluzív, műveltségen alapuló kapcsolattartás bázisa is megragadható.” /Szilágyi Márton: Elviselni az elviselhetetlent. A Martinovics-összeesküvés elítéltjeinek börtönvilága/

„A danzigi és a krakkói szabad királyi város(állam) nemzetközi szerepe minden hasonlósága mellett sokban különbözött egymástól. A Nemzetek Szövetsége – bár e szervezet mögött is nagyhatalmi érdekek álltak – sokkal lazábban felügyelte Danzigot, mint a Lengyelországot korábban felosztó nagyhatalmak Krakkót. A danzigi önállóság legfőbb ellenfele Lengyelország volt, amely ugyan fontos regionális szerepet játszott Európában, ereje azonban nem volt mérhető a bécsi kongresszus utáni Ausztriához, Oroszországhoz és Poroszországhoz." /Halász Iván: A nemzetközi felügyelet alatt élő lengyel városállamok/