A Történelmi Szemle 2013. évi 4. száma 2014. január 7-től kapható a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetben! A helyben megvásárolt, illetve az Intézettől közvetlenül megrendelt lapszám ára kedvezményesen 850 Ft. Postai csomagküldés esetén a postaköltség a vásárlót terheli. Az egyes számok megvásárolhatóak, illetve megrendelhetőek: MTA BTK Történettudományi Intézet (1014 Budapest, Úri u. 53., I. em. 57-es iroda; telefon: 224-6700/624. mellék; ), illetve partnereinknél. A folyóirat teljes évfolyama előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál.
Az új szám tartalomjegyzéke itt tekinthető meg.
Részletek a tanulmányokból:
„A magyarországi zarándokok alapvetően kétféle útvonalon közelíthették meg az angliai székesegyházat. Az egyik Észak-Itálián, az Alpok hágóinak egyikén és francia földön át, míg a másik a nagy hegyeket elkerülve, német területeken keresztül vezetett a tengeri átkelőig. […] De akármelyik utat is választották a magyarországi zarándokok, hosszú távolléttel kellett számolniuk. Ahhoz, hogy időben megérkezzenek Canterburybe, és részt vehessenek 1220. július 7-én Becket Tamás földi maradványai átvitelének ünnepén, május végén el kellett indulniuk.” /Solymosi László: Magyar főpapok angliai zarándoklata 1220-ban/
„Az alábbiakban a Magyar Királyság pénzügyi struktúráját és jövedelmeit mutatjuk be, azt vizsgálva, hogy ezek a jövedelmek hogyan és milyen összeggel járultak hozzá a Magyar Királyság területének megvédéséhez. Külön kérdéskört képez a századforduló nyílt konfrontációs időszakának finanszírozása, majd az azt követő – a török elleni védekezés szempontjából nem meghatározó, ám birodalmi és magyar szempontból eseménydús –, a harmincéves háború és a magyar rendi mozgalmak, Bethlen Gábor-féle beavatkozások által fémjelzett periódus Habsburg-oldali hadsereg-finanszírozásáról ejtünk szót. Vizsgálódásunk másik sarokpontja a török elleni küzdelem összbirodalmi költségei és az annak előteremtésére irányuló törekvések áttekintése.” /Kenyeres István: A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság pénzügyei és hadi költségei a 16. század közepétől a 17. század első harmadáig/
„azokat a »hétköznapi ünnepeket« vizsgálom, amelyeket a spontán igény vagy a keresztény egyházi évhez való igazodás hívott életre. Ezek az ünnepek a társadalom széles rétegeinek bevonásával zajlottak, hol az elit, hol pedig a nép kezdeményezésére. A »kép és hasonmás« vizsgálata, a ceremónia és a valóság feltárása izgatott mindvégig. Mit fed el és mit fejez ki a valóságból a maszk, a jelmez, amelyek a legfontosabb eszközei a kora újkori Magyarország maszkarádéinak, szép magyar kifejezéssel élve: »jelmezes alakoskodásainak«?” /Szabó Péter (†): A maszk és a jelmez szerepe a kora újkori Magyarországon/
„Bél e három előszavának fő eredményei közé sorolom, hogy talán elsőként alkotott összefüggő képet a magyar historiográfia »vékonyka fonaláról«, vagyis történetírásunk történetéről, Anonymustól és a Képes Krónika forrásaitól kezdve Thuróczyn, Bonfinin, Tuberón, Zermeghen, Istvánffyn, Révayn, Bethlen Farkason, majd a jezsuitákon, köztük elsősorban Timonon át egészen saját koráig. Ha messze nem is volt teljes ez a kép, fontos kiindulópont lett a későbbi történészek számára.” /Tóth Gergely: A magyar történetírás kritikája és megújításának programja az 1740-es évekből. Bél Mátyás és a „Scriptores rerum Hungaricarum”/
„Tanulmányunk első részében azokat a társadalmi és technikai feltételeket tekintjük át vázlatosan, amelyek lehetővé tették a levelezés tömegesedését, illetve statisztikai adatokkal érzékeltetjük a folyamat arányait. A második részben a levelezési tanácsadók segítségével rekonstruáljuk, hogy milyen formai és tartalmi normák adták az írásos önreprezentáció kereteit. Érzékeltetjük a műfaji változatosságot, illetve a mintalevelek alapján megkockáztatunk néhány következtetést is a levelezés társadalmi hatókörének tágulására vonatkozóan.” /Fónagy Zoltán: Levelezés a 19. századi Magyarországon/
„Jelen tanulmány célja, hogy egy hétköznapi téma, a vállalkozások levelezési gyakorlatának áttekintésével a hazai kapitalizmus működésének vizsgálatába egy újabb terület kerülhessen be: az üzleti kommunikáció.
A 19. és 20. században a levél a legmeghatározóbb kommunikációs forma volt a vállalkozások körében. Nem pusztán hírek közlésére, cseréjére használták, hanem például a reklámozás első formája is a levél volt, ráadásul többféle technikával. Változatos felhasználási területei és míves formái fejlődtek ki a levélnek a vállalkozások körében már a 19. század közepétől.” /Klement Judit: Levelező vállalkozások. A levél mint műfaj a vállalkozások hétköznapjaiban a 19. század második felében és a 20. század elején/
